Érezd, hogy távol minden bújj hozzám, szívemből dallam száll, csak hangolj rám.

Nem baj, hogy nem rólunk szól minden jó, miért kéne mindig fény? Nincs mindig zene, nem kell szó, veled a csönd is szép remény.

Csak állunk, s csodát várunk, de mikor rá jöttünk, hogy ezzel nem megyünk semmire, már nem maradt semmink.

Keresem a szót, hogy elmondjam milyen amikor a szívem dobban, mikor felébred bennem szerelemre éhes lelkem.

A legjobban arra várunk, hogy tartozzunk valakihez. Vannak, akik első látásra egymásba szeretnek, azonnal érzik, a sors egymásnak rendelte őket. Nagyszerű érzés lehet, mint egy tündérmesében. Boldogan élnek, míg meg nem halnak. De azért általában nem ilyen egyszerű. Legtöbbünk számára ez kevésbé ilyen romantikus. Tele van bonyodalmakkal, problémákkal, lekésett pillanatokkal és elszalasztott lehetőségekkel. Nem azt mondjuk, amit kellene és nem is akkor.

"Vigyázz! Ne hagyd, hogy teljesen hozzá nőjjön valakihez a szíved. Ha elszakadtok egymástól, egy darabkát magával visz, és a helyén örökre egy seb marad, ami lehet, hogy soha többé nem gyógyul be."

"Talán már nem az vagyok, aki egykor voltam. Talán azért, mert rájöttem az élet sosem áll meg. Talán a kislány már felnőtt, talán megtanultam élvezni az életet. Talán egyszerűen önmagam vagyok."

"Néha azt kívánom bár felkelnék ebből az álomból, amit valóságnak hívnak. Nap, mint nap szembe szállni magával az élettel, dacolni az ellenséggel, kibírni a fájdalmat, legyőzni a rosszat, túl lépni a barátokon, megbocsátani a hűtleneknek, bízni abban, aki meg sem érdemelné... nehéz. Majd este mikor már a világ sötétben honol, és a Hold elfoglalta méltó helyét, te felnézel rá, és rájössz, hogy ez nem álom... hanem maga a VALÓSÁG."

Fáj? Szenvedsz? Üresnek érzed magad? Letiportak? Megsemmisültél? És ez mind miatta van?... Nyisd ki végre a szemed, és vedd észre, hogy Őt ez nem érdekli. Vegyél erőt magadon, és mutasd meg, hogy igen is vagy valaki.

Elképzeltem egy világot, melynek részese voltál, aki benne vár engem, az nem te vagy most már.

...ami most még igaz, az holnap már csak hazugság...

Egy mosoly, egy szó, egy dallam, egy érzés, egy könnycsepp, egy vágy, egy fénykép, egy kérdés. Nincs mosoly, nincs szó, nincs dallam, nincs érzés, csak könnycsepp, csak vágy, csak fénykép, csak kérdés: Miért?

Tovább haladok egy úton, de nem tudom hova vezet, akár hová megyek én ott is megfognám a kezed.

A kezdet még szép volt, visszapörgetném az időt, ahogy szemembe néztél akkor, de szívem újra összetört. Nem felejtem, mikor átöleltél, és kimondtad, hogy szeretsz...

Hazug soraiddal kérlek engem soha többé ne keress!

Nevess, mert az élet egy vicc! Csalódsz valakiben, majd egy másik személy ezt elfeledteti veled. Azt hiszed, hogy vele más lesz, de egy idő után Ő is megbánt, és minden kezdődik előlről.

Lágy hangot hallok, ami nevemet suttogja, majd szememet kinyitva rődöbbenek arra, hogy csak a képzeletem játszott velem.

Egy újabb reményt pillantottam meg, azt hittem, hogy az álmom teljesülni fog... a sors most jót nevethet rajtam, mert megint pofára estem...

Kérem vissza a széttört szívemet, hogy eltehessem a darabjait, amit többé senki sem találhat meg.

Nem szabad sírni ha fáj, minden jó lesz majd ezután, igérem mindent megteszek, s mindig itt leszek veled, de mostmár felejtsd el végre azt ami fáj!

- Mondd el mit tegyek, mondd mit szeretnél, hogy újra enyém legyél?

- Azt szeretném, adj még egy esélyt, mindent újra kezdhetnénk!

Nem tudom mi történt velem, mondd miért kellett más nekem? Olyan jó volt minden perc, amit veled tölthettem el.

Oldal: Idézetek
Egy megsebzett angyal gondolatai - © 2008 - 2024 - picimona.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat